A Robi

Comment

A Robi

Ugyan már, Mária, most tényleg azt hiszed, hogy nekem ettől jobb lesz? Hogy írsz rólam az Intézet blogján? Ezt kérdeznéd most tőlem, az tuti. És én azt felelném: Igazad van, Robi, neked ettől nem lesz jobb, csak hát nekem igen.

Egy hete nem tudom megírni, pedig azonnal szerettem volna. Hétfőn van egy hete, hogy már nem válaszoltál a Messengeren. Vasárnap este még váltottunk üzenetet, én kérdeztem utoljára, te meg nem írtál vissza, mint addig mindig. Nekem jó sűrű napom volt, este gondoltam, megkérdezlek, hogy mi van. Ahogy a Facebookot megnyitottam, az első egy barátod fájdalmas bejegyzése volt: Robi elment. Így tudtam meg, szinte azonnal, hogy már nincs mit, nincs kit kérdezni.

Pedig küzdöttél végig, és csak azt szeretted volna már a végén, ha egy, csak egyetlenegy éjszakát eltölthetsz a frissen felújított, már majdnem kész lakásodban.

Danics Róbert.jpg

Mert annyi gondot fordítottál rá, hogy a fal színe (ami merész) harmóniában legyen a konyhabútorral (ami cseresznye), meg a padlóval (ami a barna egy különleges árnyalata). Ezzel kötötted le magadat, hogy ne a fájdalom legyen az úr. Terveztél, rendeltél mindent az Interneten, mert a boltokba járkálást már nem bírtad. Így tudtad végigcsinálni a kemókat, műtéteket, így tudtad jókedvre deríteni magadat.

Sokan tartottak téged kellemetlen embernek. Mert megmondtad, kimondtad, amit gondolsz, és ezt néha tényleg nem volt kellemes hallgatni. Mégis ez volt az a tulajdonságod, amiért érdemes volt elviselni a rossz napjaidat is. Mert te nem csomagoltad be, amit gondolsz, megmondtad egyenesen. És bár nem jó hallani, ha nem vagyunk tökéletesek, nagyon is ránk fér ez néha. Őszinte ember voltál, ami ritka tulajdonság. Ez volt számomra a legértékesebb tulajdonságod.

Mindenről tudtunk beszélgetni, és sokszor lenyűgözött, hogy fejből fújod a Pradot, a Louvre-t vagy a British Múzeumot: mit érdemes megnézni, mi hol van és minek mi a története. Aztán tudtad azt is, mit és hol érdemes enni a világ különböző pontjain. Egyáltalán: hová miért érdemes elmenni, és ha elmész, mit érdemes tudni.

Néhány évet együtt dolgoztunk, tárgyalástechnikát tanítottál velünk közösen. Ezt nagyon tudtad, és élvezted is. Szerettünk veled dolgozni, mert szeretted, amit csinálsz. Ahogy mi is szeretjük, amit csinálunk – talán ez kötött össze a többiekkel is.

Francba, Robi, úgysem tudok mindent megírni arról, hogy miért voltál fontos. Csak fontos voltál, mert szerettünk. Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de azt tudom: nekem hiányzol. Azt hiszem, igazán jó ember voltál, vagy, Robi.

Úgyhogy, ha megteheted, néha szólj rám ezentúl is, amikor hülye vagyok.

Comment

Pintér Attila és csapata - startupok és befektetők jogi partnere

Comment

Pintér Attila és csapata - startupok és befektetők jogi partnere

Új élményekkel gazdagodtunk. Például kivételesen nem az intézetünk Mom Park melletti oktatótermében tartottunk képzést, hanem kibéreltük az Urbanfood nevű kávézót. Balázs, aki a helyet viszi, anno a Tik-Tak presszót vitte, de kiugrott, kibérelte a kiadhatatlannak tűnő önkormányzati bérleményt az Attila úton, és nyitott egy co-working irodát. Hamar rájött, hogy cégek örömmel vesznek ki egy komplett kávézót a rendezvényeikre, így ma már a co-working inkább csak cseresznye a biznisze habján, a fő bevétel az egész vagy fél napos kiadásból jön. A péksütemények frissen sülnek a sütőben és isteniek. Délután Balázs gyümölcssalit készített a csapatnak. Közben korlátlan kávé, gyümölcslé, tea stb. a választék… szóval teljes békében és lazaságban tudtunk dolgozni Attiláékkal.

Balázs, az  Urbanfood  vezetője, mindenese. Mondta, hogy nem szereti ha fotózzák, de azért sikerült elkapni egy óvatlan pillanatban, ahogy szorgoskodik.

Balázs, az Urbanfood vezetője, mindenese. Mondta, hogy nem szereti ha fotózzák, de azért sikerült elkapni egy óvatlan pillanatban, ahogy szorgoskodik.

Talking of which: Pintér Attila és ügyvédi irodája a startupok megbízható csapata. Nagyon kevés olyan jogi team van itthon, aki keni-vágja a befektetési, felvásárlási jogot EU és főként USA szinten. Márpedig ha startup, akkor világpiac, ha világpiac, akkor sokszor Amerika, de legalábbis EU. Irodája alig egy éves, de így is iszonyatosan pörög náluk az élet. Ezért is fantasztikus dolog, hogy meg-meg állnak, és tudatosan áldoznak pénzt, időt és energiát magukra. A csapatra. Elsőként személyesen találkoztunk mindenkivel, azt tártuk fel, hogy hogyan látják egyéni szinten a csapattagok az irodát, és benne a vezetőket, kollégákat. Majd jött ez a bizonyos nap, reggel 8-tól este hatig az Urbanfoodban. Apropó: nem kéne inkább Tabáni-nak hívni a falon díszelgő régi neonfelirat miatt??

Pintér Attila baloldalt, tőle jobbra a harmadik Vámosi Róbert, a két vezető… és a csapat többi tagja. Diverz társaság minden tekintetben… kor, nemek aránya, személyiség stb..

Pintér Attila baloldalt, tőle jobbra a harmadik Vámosi Róbert, a két vezető… és a csapat többi tagja. Diverz társaság minden tekintetben… kor, nemek aránya, személyiség stb..

Imádtuk ezt a munkát, mert Attila és Vámosi Robi - Attila vezetőtársa - iszonyú tempót diktál. Tiszteletreméltó az ambíció, amivel építik az irodájukat és a csapatot. Nagyon értenek a jó emberek összevadászásához. Színes, izgalmas, inspiráló csapatot ismertünk meg bennük.

Szóval: ha kell egy jó helyszín, akkor Balázst ajánljuk jószívvel a Tabániban. A.k.a. Urbanfood.
Ha pedig befektetésben, felvásárlásban töröd a fejed, akár startupként, akár befektetőként, P.A. LAW… mi csak így hívjuk őket. Fiatalos, lendületes, energikus csapat, akik beszélik a nyelvedet, és ismerik az ambiciózus lendületedet.

Köszi a bizalmat, öröm volt veletek dolgozni. Folytatjuk ősszel!

Gyurmázunk. :)

Gyurmázunk. :)

Gergővel csak a háttérből segítünk, arra figyelünk, hogy a csapattagok kihangosíthassák félelmeiket, reményeiket, vágyaikat, és arról beszéljenek, ami tényleg “VAN.”

Gergővel csak a háttérből segítünk, arra figyelünk, hogy a csapattagok kihangosíthassák félelmeiket, reményeiket, vágyaikat, és arról beszéljenek, ami tényleg “VAN.”

Ilyen, amikor a CEO sem rest gyurmázni. Gyerünk előre!

Ilyen, amikor a CEO sem rest gyurmázni. Gyerünk előre!

Az ebédet hozattuk a  GoodKarmaból , amit egy harmadik fantasztikus ember visz, egy amerikából idepottyant hölgy. Ha tiszta, energizáló és finom ételt keresel képzésre, nem tévedsz nagyot. Más kérdés, hogy a  Wolt  jó órás késéssel hozta házhoz a dobozokat.

Az ebédet hozattuk a GoodKarmaból, amit egy harmadik fantasztikus ember visz, egy amerikából idepottyant hölgy. Ha tiszta, energizáló és finom ételt keresel képzésre, nem tévedsz nagyot. Más kérdés, hogy a Wolt jó órás késéssel hozta házhoz a dobozokat.

Ha te is szívesen gyurmáznál, vagy ami talán fontosabb: úgy érzed, invesztálnál a csapatodba, hogy még boldogabban és elégedettebben tudjatok együtt dolgozni, írj egy levelet Gergőnek (Kertész Gergő, kertesz@barra.hu) vagy nekem (Szilágyi Misi: szilagyi@barra.hu).

Comment

Jó együttműködés egy márkakereskedésben? Maaargit, normális?

Comment

Jó együttműködés egy márkakereskedésben? Maaargit, normális?

Sales találkozó. A potenciális ügyfél egy budapesti autómárka kereskedés. Egyik értékesítőjükkel beszélgetünk. Autóipari ügyfelünk volt már, beszállítói területről. De mi márkakereskedő ügyfelet szeretnénk az övünk alá. Nem is egyet. Ezért vagyuk itt. Érteni akarjuk az autókereskedők szektorspcifikus problémáit. Azok közül is azokat, amik kommunikcáióval függnek össze.

A találkozó nem megy jól. Tapasztalt értékesítő vállalta, hogy mesél nekünk. De nincs jelen a beszélgetésben. Türelmetlenül forgatja a szemeit, a kérdésekre nyögvenyelősen ad csak válaszokat. Amikor szóvá teszem, elnézést kér. Rengeteg az adminisztráció, van hogy 7, 8, néha f9-ig is bent van emiatt - mondja. “Miért nem jut több értékesítő az ügyfelekre, hogy haza lehessen menni emberi időben” - kérdezem. Mert akkor hó végén nincs meg a betevő. Főleg jutalékból élnek, inkább kevesebben legyenek, de adjanak el több autót. Sajnos ez adminisztrációval jár, amit muszáj csinálni, a munka része, ez van. Oké, világos.

A kép csak illusztráció. Járhattunk is meg nem is éppen egy Toyota kereskedésben.

A kép csak illusztráció. Járhattunk is meg nem is éppen egy Toyota kereskedésben.

”És milyen a hangulat a cégben? Flottul együtt tudtok működni egymással?” - kérdezem.
Hirtelen mintha ideget ért volna a kérdés, mélyen a szemembe néz. Elkerekednek a szemei, a szavakat elhúzva, #margitmaganormális módon kérdez vissza: EGY KERESKEDÉÉÉSBEN??? EGYÜTTMŰKÖDÉS? Majd felelnéz az épület job felső sarkába, és kinevet. Hirtelen enyém minden figyelme!

Kiderül, hogy régi motoros a szakmában. Egy időben családi vállalkozásban saját kereskedést is vitt. Tudja, hogy miről beszél. És ahogy hallgatom, bekattannak a saját élményeim. Munkafelvétel. Szervíz. Értékesítés. Biztosítási ügyek. Én tulajdonképpen egy kereskedést leszámítva nem emlékszem olyanra, hogy ne azt éreztem volna egy autókereskedésben, hogy nincs valami tettenérhető feszültség a munkatársak között. Lehet, hogy nem is véletlenül kerekedtek el azok a szemek, és Margit tényleg nem normális?

“Na pontosan ezért kértem, hogy tallákozzunk!” - mondom. “Ez az a mondat, amiért jöttem. Köszönöm!” Beszélgetünk még egy kicsit, pedig valójában mindent értek. Kiderül, hogy ő például jóban van egyébként a szervizesekkel, de más kollégák nem annyira. “Mi kellett hozzá” - kérdezem? “Átjárok kávézni. És megkérdezem, hogy kérnek-e valamit ebédre, amikor kimegyek ebédért.” - mondja. Hmmm?! “Tehát ha beszélgettek, kommunikáltok, egymással, akkor jobb a viszony is?” - mondom. “Igen!” - mondja.

Amikor elindultam a találkozóra, egyáltalán nem tudtam, mi sülhet ki belőle, csak bíztam benne, hogy kisül belőle valami. Amikor elkezdtük, megijedtem, hogy ez nem vezet majd sehova, csak húzzuk egymás idejét. Mire befejeztük, megértettem, amit legfeljebb is csak tudat alatt tudhattunk: hogy miért vagyunk itt? Azért, mert a márkakereskedések zömében rossz a hangulat. És ha mi egy olyan világban hiszünk, amiben az emberek odafigyelnek egymásra, igyekeznek megérteni egymást és igyekeznek értékelni egymást, akkor a tudásunk az autókereskedések világában kiváló szolgálatot tehet.

Ha igaz tehát, hogy ez egy szektoriális jelenség, ha igaz, hogy a márkakereskedésekben az átlagnál gyakoribb a kommunikáció rossz működéséből adódó lefulladások száma, ha igaz, hogy ez a vevőket és a munkatársakat egyaránt negatívan érinti, akkor itt az ideje, hogy ennek okait mélyebben is megértsük, és tegyünk ellene.

Ha te is márkakereskedésnél dolgozol, örömmel hallanánk a véleményed. Mi okozhatja a rossz hangulatot? Hol van jó a hangulat, és mit csinálnak másképp? Miből adódnak a konfliktusok, és miért jellemzőbben egy kereskedésnél?

Comment

Egy olyan világban hiszünk,

Comment

Egy olyan világban hiszünk,

…amiben:
- figyelünk egymásra
- értjük egymást
- értékeljük egymást
- komolyan vesszük magunkat

Ezt ma fogalmaztuk meg, készülve egy képzésre, aminek keretében egy olyan csapattal találkozunk majd, akik cégen belül és - nem meglepő módon - az ügyfeleikkel is gyakran élnek meg konfliktusos helyzeteket. Jó érzés volt előbb táblára, majd papírra, és végül most ide is leírni. Kerek, jó érzés.

Comment

Hogyan legyél sikeres?

Comment

Hogyan legyél sikeres?

Sam Altman egy amerikai vállalkozó, befektető, programozó és blogger. A Y Combinator és az OpenAI társelnöke. 2019 elején írt egy blogbejegyzést How to Be Successful címmel, amit az eddigi legfontosabb írásának tulajdonított, és van is benne valami… amit 34 évesen megtanult a sikerről, azt bele is írta. Itt ma csak egy pontot emelünk ki a tizenháromból, de érdemes elolvasni a komplett írást is.

Legyen majdhogynem túl sok önbizalmad!
”Az önbizalom rendkívüli erő. A legsikeresebb emberek, akiket ismerek szinte téveszmések ebben. Idejekorán fejleszd ki ezt a képességedet. Ahogy nő az ítélőképességedet igazoló adatpontok száma, és ahogy képessé válsz konzisztensen eredményeket letenni az asztalra, úgy bízz magadban egyre inkább. Ha nem hiszel magadban, nehezen engeded majd meg magadnak, hogy ellentétes véleményed legyen a jövőről. Pedig éppen ott hozható össze a legtöbb érték. Emlékszem, amikor Elon Musk körbevezetett a SpaceX gyárban sok évvel ezelőtt. Részleteiben beszélt róla, hogy a rakéták valamennyi alkatrészét ők gyártják, de ami a legélesebben bevésődött az emlékembe az az arcán megjelenő totális meggyőződés volt, miközben arról beszélt, hogy nagy rakétákat küld majd a Marsra. Távozásomkor azt gondoltam, hogy “nna, hát akkor így fest a meggyőződés mércéje.”

Az önbizalmat önismerettel kell kiegynsúlyozni. Régen utáltam a kirtika minden fajtáját, és aktívan kerültem. Ma igyekszem mindent meghallgatni azzal a feltételezéssel, hogy igaz lehet, és utána döntöm csak el, hogy teszek-e valamit a dologgal kapcsolatban vagy sem. Az igazság keresése nehéz és gyakran fájdalmas, de ez az, ami elválasztja az önbizalmat az önámítástól.”

Comment

Információ vs történet

Comment

Információ vs történet

“Az információ értéke nem éli túl a pillanatot, amiben új volt.  A történet más. A történet nem meríti ki magát. Megőrzi és koncentrálja erejét, és képes azt akár hosszú idő után is újra és újra kiadni.” - Walter Benjamin

Comment

19-ben súlya lesz a szavadnak!


Comment

19-ben súlya lesz a szavadnak!


Ha tudnád, hogy sikerrel jársz, milyen imázst álmodnál magadnak? Mit szeretnél, milyennek lássanak az emberek? Milyennek lássanak a kollégáid, az ügyfeleid? Határozottabbnak? Világosabbnak? Céltudatosabbnak? Nyitottabbnak? Kíváncsibbnak? Megértőbbnek?

Comment

"Az év legintelligensebb vállalata" díj nyertese pedig...

Comment

"Az év legintelligensebb vállalata" díj nyertese pedig...

Kis, közép és nagyvállalati kategóriákban kereste idén is a Mensa Hungarica az az év intelligens vállalatát. És mint elmúlt péntek este egy kellemes dunai hajózás keretében kiderült, megtalálták.

Ott voltunk mi is, hiszen hónapokkal ezelőtt a párbeszédműhellyel közösen felajánlottuk, hogy a három nyertes cég néhány kollégájának megmérjük az érzelmi- és kommunikációs intelligenciáját és tartunk nekik egy fejlesztő teamcoaching napot is Superteam néven.

Izgalommal vártuk, hogy kikkel találkozunk majd a képzésen, ami péntek este kis is derült.
Az év intelligens vállalata - kisvállalati kategória: Pilar
Az év intelligens vállalata - középvállalati kategória: Grape
Az év intelligens vállalata - nagyvállalati kategória: Morgan Stanley

A cégek 3, 4 és 5 főt delegálhatnak majd képzésünkre, vegyes csapatukkal elsőként egy EQ és CQ Tesztet veszünk fel, majd ezekre építve merülünk bele az önkifejezés és együttműködés bugyraiba. Valamikor 2019 Q1-ben tartjuk meg nekik a Superteam teamcoaching napot. Öröm lesz ilyen sokszínű csapattal dolgozni, nagyon várjuk a találkozást.

A verseny szervezőit köszönet és dícséret illeti: szórakoztató, könnyed, kedves díjátadót szerveztek, annyira, hogy kedvünk lett jövőre nekünk is részt venni! Ha itt olvastál először erről a versenyről, neked is csak ajánlani tudjuk!

Comment

Kooperáció!

Comment

Kooperáció!

"A #kooperáció természete" címmel tartott előadást tegnap a Corvius Egyetemen Mérő László a Befektetések és Vállalati Pénzügy tanszék szervezésében.

Mérő sok egyéb mellett a Berkeley egyetem egyik lengyel doktorandszuának doktori munkájáról mesélt, akinek kísérletében különböző országok csapatai egy-egy modellhajót kellet összerakjanak, csapatmunkában. Doktorija majdnem zsákutcába szaladt, mert - akárhogy vizsgálták a csapatok videófelvételeit - azok nem szolgáltak semmilyen használható tanulsággal a csapatmunkáról. Mígnem eszébe jutott a kutatónőnek, hogy megvizsgálja, miként választanak vezetőt a különböző csapatok, illetve ami fontosabb: választanak-e egyáltalán?!

hajoepites-min.jpg

A kísérlet fontos tanulsága az lett, hogy a főnökválasztás puszta ténye képes volt jól megjósolni a csapat sikerét, mindegy, hogy az adott főnök buta volt, fiatal, öreg, tapasztalt vagy tapasztalatlan.

Ki a főnök? Ezt kell eldönteni! És úgy is mondhatjuk, hogy ezt el kell dönteni! Ez nem minden. Érdekes még, hogy messze az amerikaiak végeztek a lista élén. Ők választottak leggyorsabban, és legjobban vezetőt maguknak. De jók voltak a Japánok és a Németek is.

Noha magyar csapat nem vett részt a kísérletben, kelet-európaiak igen. És jó gyatrán szerepeltek. Mérő szerint a magyarok sem szerepeltek volna jobban egyébként. Hogy miért? Az amerikaiak szerinte azért is jók ebben, mert az iskolában rengeteg a csapat és projektmunka. Például hogy menjenek haza a gyerekek, és sarjasszanak babot csapatban. Ezekben a projektekben a gyerekek feladatainak része, hogy vezetőt válasszanak maguknak, mert - ahogy ugye már tudjuk - ezt kell eldönteni, illetve, ezt el kell dönteni. Az amerikai gyerekek sokszor és gyakran kell eldöntsék, hogy ki lesz az alkalmas vezető, így rutint isz szereznek ebben. Mind abban, hogy kell valakit választani. Mind abban, hogy jó és egyre javuló érzékkel válasszanak valakit.

A japánoknál nem megleppő módon a legidősebb csapattagot választották vezetőnek. Míg az amerikai csapatok sokszro nem tudták megmondani, hogy miért éppen Bill vagy Jack lett a kiválasztott vezető, inkább csak úgy érezték, hogy ő lesz a legalkalmasabb. De ez az “úgy érezték”, ez az iskolából jött.

Szóval tanulság? Ha legközelebb kaptok valami projektet, válasszatok vezetőt. Ezen doktori munka alapján nem hibázhattok nagyot… a lényeg, hogy legyen valaki, aki döntéseket hoz, hogy hogyan építsétek meg a hajómodellt, mi jöjjön mi után. Ennek hiányában valószínűleg menni fog a szerencsétlenkedés, és nem fog elkészülni időre a hajó.

Comment