OKOS HANS, A LÓ AKI TUDOTT SZÁMOLNI
Hans egy ló volt, aki tudott számolni. Így kapta az "Okos" jelzőt a neve elé. A tulajdonosa, bizonyos Wilhelm von Osten, egy gimnáziumi matematikatanár volt. Megtanította Hanst összeadni, kivonni, osztani, szorozni. Megmondani az időt. Követni a naptárat. Zenei hangokat megkülönböztetni. Olvasni és betűzni.
Ha von Osten megkérdezte Hanstól, hogy “Ha a hónap nyolcadik napja kedden lesz, mi lesz a dátum következő pénteken?”, Hans válaszolt patájának dobbantásának számával. A kérdéseket szóban és írásban is fel lehetett tenni. Von Osten bemutatta Hans-t egész Németországban, és soha nem kért belépési díjat. Hans képességeinek híre ment, 1904-ben bemutatták a New York Times-ban.
DE HÁT HOGYAN??
Hans népszerűsége miatt a német oktatási testület kijelölt egy bizottságot Osten tudományos kijelentéseinek kivizsgálására. Carl Stumpf filozófus és pszichológus egy tizenhárom személyes testületet alakított ki, mely a Hans Bizottság (Hans Commission) nevet kapta. A bizottság egy állatorvosból, egy cirkusz vezetőből, egy lovas tisztből, iskolai tanárokból és a berlini állatkert igazgatójából állt. 1904 szeptemberében a bizottság megállapította, hogy Hans teljesítménye mögött nem áll semmilyen trükk.
A bizottság továbbadta az értékelést Pfungst-nak, aki ellenőrizte a korábban felmért képességek alapjait, oly módon, hogy:
- Elszigetelte Hanst a nézőktől, hogy azoktól ne kaphasson jeleket
- A ló mesterén kívül más embereket is használt kérdésfeltevőként
- Szemellenzővel variálta, hogy Hans láthatja-e a kikérdezőt vagy sem
- Variálta, hogy a kérdésfeltevő tudja-e a választ előre vagy sem
Jelentős számú vizsgálat után Pfungst azt találta, hogy Hans akkor is eltalálja a helyes választ, ha nem maga von Osten teszi fel a kérdést, ezzel kizárva a csalás lehetőségét. Viszont a ló csak akkor válaszolt helyesen a kérdésre, ha maga a kérdező is tudta a választ és ha Hans láthatta a kérdezőt. Amikor von Osten tudta a helyes választ, Hans 89%-ban tudta a megoldást, de ha von Osten nem tudta a választ, akkor Hans válaszainak csak 6%-a volt helyes.
Ezt követően Pfungst a kikérdező viselkedését vizsgálta meg részletesebben. Bizonyítani tudta, hogy amikor Hans patadobbantásainak száma közeledett a megoldáshoz, a kikérdező testtartása és arckifejezése megváltozott oly módon, hogy az feszültséggel járt együtt. Ez a feszültség megszűnt, amikor a ló az utolsó, helyes dobbantást is megtette. Ez jelezhette Hans-nak, hogy nem kell többet dobbantania.
AZ OKOS HANS EFFEKTUS
Pfungst megfigyelései arra mutattak rá, hogy egy állat gondozója, tanítója tudattalanul is adhat ki olyan jeleket, melyek utalnak az elvárt viselkedésre. Ezen jelenség nagy hatással van pszichológiai kísérletek felépítésére, ugyanis előfordulhat bármilyen olyan esetben, ahol ember, vagy állat a kísérleti alany. Ezért a pszichológia különböző területein gyakran olyan kísérleteket szoktak végezni, ahol az alany nem tudhatja, hogy mik az elvárt viselkedések.
MINDANNYIAN OKOS HANSOK VAGYUNK, CSAK NEM TUDJUK
Testbeszédünk rengeteg üzenetet közvetít. Egyszerre küldünk, és olvasunk is ilyen jeleket. Kérdés, hogy mennyire tudatosan dekódoljuk, vagy alakítjuk őket. Kérdés, hogy mennyire tudjuk céljaink szolgálatába állítani a testbeszédünket, küldünk-e olyan jeleket másoknak, amik a céljainkkal ellentétes hatást érnek el? Okos Hansról szó lesz a Június 5-én, kedd délután 17:00-kor induló Supertalk képzésünkön is. Ha szeretnéd irányításod alá vonni a tesztbeszédet, és jobban olvasni másokét, gyere el te is kiscsoportos képzésünkre. Ha nem szereted a kiscsoportos képzéseket, akkor vedd meg Dezsényi Péter kollégánk könyvét a témában, a címe: Nem mondod! - A metakommunikáció technikája színészeknek és nem színészeknek